[image-slider-1]
1934 májusában az Egyesült Államok Légiereje igényt mutatott egy többhajtóműves, hajók ellen bevethető bombázóra. Az elképzelések szerint egy, a B-10-eshez hasonló gépet képzeltek el, de a Boeing vállalat javaslatára az ő négy hajtóművel rendelkező repülőjük ugyanazt a bombaterhet hordozva gyorsabban és magasabban tudott repülni. A sikeres tesztrepüléseket követően néhány darabot elküldtek a Brit Légierőnek (Royal Air Force), hogy magaslégköri nappali támadásokon teszteljék azokat. A bevetések során kiderült, hogy azok Norden célzókészüléke hajlamos volt meghibásodni, a Browning géppuskák a nagy magasságban befagytak, a német vadászgépek pedig sikerrel támadták hátulról az első B-17-eseket, mert volt egy holttér, amelyet a géppuskákkal nem tudtak lefedni.
A hibákat kiküszöbölve a B-17 D-t már rendszeresítették az amerikiai légierőnél, amely a partvédelmi erőknél és a Csendes-óceánon is megjelent, majd a továbbfejlesztett B-17 E lett az amerikai 8. légi hadsereg első „fegyvere”, amellyel stratégiai bombázásokat mértek Európára. Utóbbi típusból a Boeing cég 3405-öt készített.
Hamarosan megjelentek az F- és a G-módosított típusok is – 1944—1945-ben a B-17G lett az amerikai légierő sarokköve 3000 km-es hatótávolságával, 486 km/h-s sebességével, 12 darab 12,7 mm-es Browning géppuskájával és közel 8000 kg-os bombaterhével.
Az amerikai 15. légi hadsereg 5. Bomber Wing-jében a „repülő erődök” voltak rendszeresítve, ezekből is az F- és G-típusok. Budapest bombázásában áprilistól szeptemberig részt vettek. Volt, hogy egy nap 156 ilyen bombázó mért csapást a fővárosra.
B-24 „Liberator”
[image-slider-2]
Ezt a gépet a repülés történetének egyik legfontosabb repülőjeként tartják számon. Öt évvel a B-17-es után tervezték, de igazából nem javított jelentős mértékben a „repülő erőd” teljesítményén, sőt az általános stabilitás és irányíthatóság tekintetében rosszabb volt, egy átlag pilóta számára nehezebben irányítható. Emellett messze a legbonyolultabb és a legdrágább harci repülőgép, amelyet a világ valaha is látott. Mindezek ellenére megmutatta, hogy a jövőben milyen irányba fognak haladni a fejlesztések. Ezt a típust gyártották a legnagyobb számban az amerikai légierő történetben. Alkalmazta a parti őrség, bevetették tengeralattjárók ellen, szolgált szállítógépként “szerelőhajóként”, célpontok megjelölésére és természetesen a stratégiai bombázások során is alkalmazták .
A II. világháború minden hadszínterén szolgált, az amerikaiakon kívül 14 nemzetnél volt rendszeresítve. Ipari erőfeszítések tekintetében minden korábbi példát felülmúlt. Ha az összes típusát egybevetjük, több, mint 19 000 darabot gyártottak belőle. A B-24J típust a Consolidated gyáron kívül a Ford, a Convair, a Douglas és a North American üzemeiben készítették, összesen 6678-at. Ez a típus 10 darab 12,7 mm-es géppuskával védte magát a vadászokkal szemben, maximális bombaterhe 3630 kg volt.
Az amerikai 15. légi hadseregben a 47., a 49., az 55. és a 304. Bomber Wingekben egyaránt ez a géptípus volt rendszeresítve, így Magyarország és Budapest légterében is B-24J bombázókat vetették be.
ℹ️ This will show the alt text of the current image
ℹ️ This will show the alt text of the current image
ℹ️ This will show the alt text of the current image
ℹ️ This will show the alt text of the current image
ℹ️ This will show the alt text of the current image
ℹ️ This will show the alt text of the current image
ℹ️ This will show the alt text of the current image
ℹ️ This will show the alt text of the current image
ℹ️ This will show the alt text of the current image
ℹ️ This will show the alt text of the current image