Brit 205. Bombázó Csoport repülőgépei
A kitelepítés
A különleges műszaki zászlóaljak
A rendőrség szerepe a légoltalomban
Gondoskodás a bombázások károsultjairól
Kórházak légoltalma
Légi riasztási jelzések
Légoltalmi Jelvény
Légoltalom Magyarországon 1944 közepén
Légvédelmi riadó alatti magatartás
Mentés a romok alól
Óvóhelyek építése, típusai
Romeltakarítás
Zimándi Pius István 1944
Bevetések és bombázási célok
Az amerikai és brit bombákról
Az angolszász bombák adatai
A rombolóbombák
Budapest bombázása során alkalmazott amerikai rombolóbombák
Budapest bombázása során alkalmazott brit rombolóbombák
A repeszbombák
A gyújtóbombák
A világító- célmegjelölő bombák
A bombavetés módszerei és a bombázások menete
Halifax II.
[image-slider-1]
Bár ez a típus nem volt annyira ismert, mint a Lancaster, de legalább akkora mértékben hozzájárult a háború megnyeréséhez, ráadásul sokkal változatosabb szerepkörben tudták alkalmazni. A rendkívül sokoldalú gépet vitorlázók vontatására, tengeri-felderítő, fegyver- és anyagszállításra és ejtőernyősök szállítására is tudták használni.
A Handley Page által gyártott gép első prototípusai 1939. októberében emelkedtek levegőbe, hamarosan pedig megkezdték a Halifax MK I-es gyártását, amiből 84-et készítettek. Továbbfejlesztett változata, a Halifax MK II-ből már közel kétezer készült. Ez volt a második brit négymotoros nehézbombázó, amely a második világháborúban szolgált, ugyanakkor az első, amelyik a Harmadik Birodalmat bombázta, amikor 1941. március 12-13-án részt vett Hamburg stratégiai bombázásában. A növekvő veszteségek miatt a Halifax bombázókat a kevésbé kockázatos küldetéseken vetették be. A háború végéig több, mint 75 000 bombázó küldetésben vettek részt, és a Brit Királyi Légierő által Németországra dobott bombák mintegy negyedét a Halifaxok vitték. A háború után 1952-ig szolgálatban maradt. Jellegzetessége, hogy a gép tetején és hátulján is géppuskatoronnyal rendelkezett - összesen 9 darab 7,7 mm-es géppuskával, emellett 6500 kg-os bombateherrel szállhattak fel.. A brit 205. bombázó csoportból egyedül a 240. Bomb Wing (a 178. és a 614. bombázószázad) rendelkezett ezzel a típussal.
Wellington Mk. X.
[image-slider-2]
A Vickers-Armstrongs gyár által készített Wellington egyike a legfontosabb brit harci repülőknek a világháború kezdetétől fogva. 1938-ban állították szolgálatba és 1941 végétől kezdve – hasonlóan a Halifax-hoz – több feladatra tudták alkalmazni: tengeri- felderítésre, szállításra, kiképzésre, egészen a háború végéig. Összesen 11 461 darabot készítettek belőle, az utolsó 1945 októberében került ki a gyárakból.
A leginkább partvédelmi és bombázó célokra készített Wellington X-ből 3804-et gyártottak, ez képes volt 3000 km-es hatótávolság megtételére is. Az orr- és a farokrészben, valamint a teljes fedélzetén összesen 8 darab 7,7 mm-es géppuskával rendelkezett. Maximális bombaterhe 2000 kg volt.
A brit 205. bombázó csoport 231. Bomb Wing-jében (37. és 70. bombázó századok), a 236. Bomb Wing-jében (a 40. és 104. bombázó századok) és a 330. Bomb Wing-jében (142. és 150. bombázó századok) is a Vickers Wellington X. volt a rendszeresített géptípus, így a Brit Királyi Légierő az éjszakai bevetéseken javarészt ezekkel a típusokkal bombázta Budapestet.
B-24 Liberator VI.
