Kísérővadászok
A kitelepítés
A különleges műszaki zászlóaljak
A rendőrség szerepe a légoltalomban
Gondoskodás a bombázások károsultjairól
Kórházak légoltalma
Légi riasztási jelzések
Légoltalmi Jelvény
Légoltalom Magyarországon 1944 közepén
Légvédelmi riadó alatti magatartás
Mentés a romok alól
Óvóhelyek építése, típusai
Romeltakarítás
Zimándi Pius István 1944
Bevetések és bombázási célok
Az amerikai és brit bombákról
Az angolszász bombák adatai
A rombolóbombák
Budapest bombázása során alkalmazott amerikai rombolóbombák
Budapest bombázása során alkalmazott brit rombolóbombák
A repeszbombák
A gyújtóbombák
A világító- célmegjelölő bombák
A bombavetés módszerei és a bombázások menete
P-38 „Lightning”
[image-slider-1]
1937. februárjában az Amerikai Egyesült Államok légiereje igényt tartott egy nagy hatótávolságú elfogó és kísérő vadászgépre, amely képes 360 mérföldes (579 km/h) sebességre 20 000 láb (6097 méter) magasságban – továbbá képes ezt a sebességet egy órán keresztül tartani.
A Lockheed vállalat, amely azelőtt még soha nem készített tisztán katonai célú gépet, nagy elánnal kezdte meg az igényeknek megfelelő rendelés megvalósítását. Ennek köszönhetően készített egy forradalmi, újításokkal teli és jelentős műszaki kockázatokat rejtő vadászgépet. Két, addig nem tesztelt Allison motor hajtotta és rendelkezett egy 23 mm-es Madsen gépágyúval és négy 12,7 mm-es Browning géppuskával. Az első tesztrepülések nem sikerültek túl fényesen, a P-38 Lightning mégis azzal került címlapokra, hogy 1939-ben a Kaliforniai Riverside-ból New Yorkba 7 óra 2 perc repülési idővel, egy tankolással tette meg az utat.
A P-38-at 1941. augusztusában állították hadrendbe, közel 10 000 darabot gyártottak belőle. Későbbi variánsait különböző célokra tudták alkalmazni: kísérő és elfogó- célokon túl éjszakai repülésre, kiképzésre, bombázókötelékek vezetésére. A kétmotoros nehéz vadászgép továbbfejlesztett változatai képesek voltak a 3650 km-es hatótávolság megtételére, amivel kísérni tudták a stratégiai bombázókat. Sikeresen szerepeltek az összes hadszíntéren, ahol Egyesült Államok légiereje jelen volt. Póttartály, bomba és rakéták felszerelésére is lehetőség volt.
A 15. légi hadsereg vadász csoportjainak egy jelentős részében, az 1. Fighter Group (27.; 71. és 94. vadász századok), a 14. Fighter Group (37.; 48. és 49. vadász századok) és a 82. Fighter Group (95.;96. és 97. vadász századok) egyaránt a P-38 J volt a rendszeresített géptípus, így leggyakrabban ezekkel a vadászokkal kísérték a Magyarország légterében megjelenő bombázó kötelékeket.
P-47 „Thunderbolt”
[image-slider-2]
A Republic P-47 Thunderbolt (magyarul villámcsapás) amerikai vadászrepülőgép volt a második világháború során. Teljesen feltöltve nehezebb volt, mint a német DO 17 bombázó, így a legnehezebb egymotoros vadászgép volt a háború során. A típust repülő pilóták több becenévvel illették.
Mielőtt az Egyesült Államok belépett a második világháborúba, már felmerült az igény egy masszív, egymotoros vadászgép megalkotására. A feladattal a Republic cég vezető mérnökét, a grúz származású Alexander Kartveli-t bízták meg. Nagy súlya ellenére a fejlesztéseknek köszönhetően magas repülési magasságot tudott elérni, nyolc darab 12,7 mm-es géppuskája pedig megfelelő tűzerőt tudott biztosítani a kelleténél lomhább gépnek.
Első prototípusa 1941. májusában repült először, de sok kiküszöbölendő fejlesztési probléma miatt csak közel két évvel később állították hadrendbe. Több, mint 15 000 darabot gyártottak ebből a vadászbombázóból. Altípusait B-től G-ig tudjuk besorolni, de készítettek belőle M/N típust is, amely bár gyorsabb sebességet tudott elérni, de ezzel a gépek hatósugara is jelentősen lecsökkent.
Bár a P-47-et eredetileg bombázógépek elfogására tervezték, de a háború utolsó éveiben éppen hogy bombázó kötelékek kíséretével bízták meg a Thunderbolt-tal rendelkező vadászcsoportokat. Legelterjedtebb változata a P-47 D volt, amelynek gyártását 1943-ban kezdték meg – és egy évvel később ez jelent meg Magyarország légterében.
A Budapest ellen indított bombázó hadjáratban egyedül az április 3-i és 13-i támadásokban vettek részt ilyen típusok, ráadásul az amerikai 15. légi hadsereg vadászcsoportjai 1944. júliusától már nem rendelkeztek ezekkel a típusokkal – ezeket P-51-es Mustangok váltották fel.
P-51 „Mustang”
