Éjjel ismét a brit légierő bombázott

Brit bombázók

A brit bombázó Squadronok bombavető repülőgépei előtt az ún. „megvilágító” gépek, világító- és célmegjelölő bombákat szórtak a kijelölt terület fölött.

A megvilágított pályaudvar támadási irányból vett elejét zöld, a végét vörös célmegjelölő fényekkel jelölték. Ebben a kötelékben öt gépet jelöltek ki világítási feladatokra, amelyek 210 darab Flares 4.5 lnc reconnaissance világítóbombát dobott a célterület megvilágítására, esetenként nagyon pontatlanul, akár a céltól nagyobb távolságra is, így nem lehet csodálkozni a bombázók pontatlanságán és súlyos hibáin sem.

A bombázás során az alábbi robbanószerkezeteket vetették a gépek.

Rombolóbombák

A támadás során ledobott gyújtóbombák

A jelentések szerint a kötelékek a feladatot jó időjárási viszonyok között 10 000-13 000 láb (1 láb = 0,3 méter) magasságból hajtották végre. A légi megfigyelők szerint a bombák egy része a tehervagonok közé csapódott és ott robbant, de nagyon sok bomba a célterületen kívül ért földet. Néhány bombázó azt jelentette, hogy a pára és a sűrű fekete füst eltakarta a cél jelentős részét. Bár a Fanto Egyesült Magyar Ásványolajgyárak Rt.-nek a Ferencvárosi pályaudvarnál lévő telepe nem jelentkezett önálló célként, mégis komoly találatokat kapott, ez okozta az olajtüzeket és a füstöt.

A ledobott bombák többsége a célpontok mellé, a főváros IX. és részben a X. kerületére, illetve Kispestre, Pestszenterzsébetre hullottak. A IX. kerületben súlyos károk keletkeztek. Többek között lángba borult a Fanto cég telepe és teljesen kiégett, amelyet nem is állítottak helyre, helyette Fülöpszálláson építettek egy szükség raktárat. Két hatalmas tűzgócot lehetett látni a bombázást követően, amelyek olyan nagyok voltak, hogy azt még 50 mérföldről is lehetett látni.

Budapest körzetében az amerikai és brit légi kötelékek viszonylag erős légvédelmi tűzzel találkoztak. Szinte minden amerikai és brit jelentés megerősíti, hogy a főváros feletti légtérben nem egy városnézés volt harcfeladat teljesítése. A bombázók bevetései gyakran érzékeny veszteségekkel jártak.Az erős légvédelmi tűz gyakran zavarta, sőt időnként ellehetetlenítette a pontos bombavetést, gyakran előfordult, hogy a kötelékek pontatlanul oldották ki bombáikat és a bombaszőnyegek „elcsúsztak”.

Károsult gyárüzemek

• Ferencvárosi rendező pályaudvar, IX. Markusovszky utca 6.- 25 teherkocsi kiégett, sínkárok
• Ferencváros személy- és rendező pályaudvar
• Soroksári úti személy- és rendező pályaudvar
• Dunaparti teherpályaudvar 6. számú raktár - tűzkár
• X. kerület Keleti pályaudvar pályateste a Kerepesi úti hídnál
• Marhavágóhíd, IX. Soroksári út 58. - tűzkár
• Fuvartelep, IX. Soroksári út 59. - rombolás
• Magyar Petróleumipar Rt, IX. Kén u. 8. - rombolás és tűzkár
• Futura Rt. raktára IX. Gyáli u. 11. - 4 rombolóbomba és tűzkár
• 32. rendőrőrszoba - légnyomás károk
• Magyar Asphalt Rt. IX. Illatos út 8.- tűzkár
• Mercur Vegyipari Rt. Illatos út 9. - súlyos tűzkár
• Hungária Műtrágya Kénsav és Vegyipar Rt., IX., Illatos út 17.- tűzkár
• Székesfővárosi Állategészségügyi telep, IX. Illatos út 23. - rombolás
• Favorit Enyvüzem, IX. Illatos út 26. - épület rombolás
• Sertésvágóhíd telep, IX. Gubacsi út 6. - tűzkár
• Asztalosok Fatermelő Szövetkezete, X. Kerepesi út 27.
• lakóház: Üllői út 113., Mihálkovits u. 12., Mária Terézia telep 60. - tűzkár
• Pestszenterzsébet: 26 ház súlyos bombakár

Visszaemlékezések

Wilde-naplók idézet:

„WF: IV. 12. E napon három (5., 6., 7.) légiriadó volt, most már komolyan berendeztünk két légótáskát a legszükségesebbekkel és legértékesebb holmikkal (eddig csak úgy minden nélkül szaladtunk le a pincébe, ha megszólalt a sziréna) […] Sziréna volt e napon 12-től 1/2 1-ig, este 1/4 2-ig 1/4 3-ig; s alig feljöttünk éjjel az óvóhelyről s fáradtan lefeküdtünk: ki az ágyból, 3 óra 10 perctől 4 óra 15 percig megint az óvóhelyen. Ez utóbbi alatt igen nagy légi csata a város felett, ugyancsak az eddigi területen: Csepel - Kispest - Erzsébetfalva vonalán. Másfél órát alhattam csupán, reggel 8-ra szolgálatba kellett menni.”

Óvóhelyek építése

A Székesfővárosi Közmunkák tanácsának 1937. január 16-án rendelete a Törmelék-, Gáz- és Szilánkbiztos (TGS) óvóhelyek építését írta elő.A háztulajdonosokat értesítették a szükséges óvóhelyek megépítéséről, de a munka csak lassan indult el. Az óvóhely kiépítési munkákra Budapesten 310 körzetet hoztak létre, minden körzethez kőművesek, építőmesterek tartoztak, akik csak a saját körzetükön belül dolgozhattak.

A fővárosban 1940-ben 10 300 olyan ház volt, ahol 20 főnél nagyobb volt a légoltalmi létszám (vagyis az oda bejelentett lakók száma).1942. június 1-én már a lakosság 65%-a részére állt rendelkezésre valamilyen típusú óvóhely.

1943-ban rendeletben szabályozták, hogy az új építésű házak esetében TGS óvóhely kialakítása kötelező.Légoltalmi Utasítás 1942-ben átnevezte és kategorizálta az óvóhelyeket:

A szükségóvóhelyet Régi Ház (RH) óvóhelyre
Az árokóvóhelyet Szilánkbiztos (S) óvóhelyre nevezték át, illetve megjelent a Bomba-, Gáz- és Szilánkbiztos (BGS) óvóhely fogalma, amelyek nagy valószínűséggel már a bomba telitalálatok ellen is védtek.

Budapesten, akiket az utcán ért a légiriadó, azoknak a nyilvános óvóhelyekre kellett menniük, ezért fokozatosan emelték azok számát és befogadóképességét:

• 1941. június 1-ig mindössze hat nyilvános óvóhely volt 1550 fő részére,
• 1942-re 21 nyilvános óvóhely 4800 fő részére.
• 1943 augusztusára 32-re nőtt a nyilvános óvóhelyek száma,
• 1944 tavaszán pedig már 47, ezzel 10500 fő számára volt biztosítva óvóhely.