A június 26-i éjszakai bombázás
A magyarországi olajipari finomító- és tároló kapacitások elpusztítását célzó „Olajháború” első éjszakai csapásában brit RAF 205. Bomber Group mindegyik Bomber Wingje parancsot kapott a felszállásra. A támadás célja Budapest olajfinomítóinak bombázása, brit parancs szerint „Oil storage tanks of Budapest” illetve „Oil Refinery at Budapest” volt.
A squadronoknak kiadott parancsban, amely már konkretizálta és egyben lokalizálta is az elrendelt célt, a Shell Kőolaj Rt. Csepel-szigeti finomítója és raktárbázisának pusztítását jelölték meg.
Az elrendelés más „olajcélt” nem tartalmazott. Azt a feladatot kapták, hogy semmisítsék meg a Shell olajfinomító infrastruktúráját, illetve az un. olajkikötőhöz kapcsolódó tároló tartályait. A június 14-i amerikai támadás már komolyabb károkat okozott a Shell telephelyén, ennek figyelembevételével készült a bevetési terv, amely a még sértetlen létesítmények rombolását célozta.
A gépek 23.50-00.10 közötti intervallumban, 3000-4000 méter magasságból bombázták a kijelölt célterületet, illetve a környék jelentős részét, miközben a megvilágító gépek – több-kevesebb sikerrel próbálták folyamatossá tenni a célterület megvilágítását. Ebben a támadásban négy „megvilágító” gép, több mint 200 darab Flares 4.5 Inc reconnaissance világító- és célmegjelölő bombát dobott a kijelölt terület fölé, amely korántsem volt elegendő a kívánt láthatóság eléréséhez.
A bombázás során az alábbi robbanószerkezeteket vetették a gépek.
| A pusztításra kijelölt cél |
Bombatípusok |
A bomba töltete |
Ledobott bombák (DB) |
Bombák tömege (T) |
A Shell Kőolaj Rt. finomítója Csepel
„Oil Refinery at Budapest”
|
250 lb
500 lb MC
4000 lb HC
|
TNT, vagy Amatol
Amatol, vagy RDX/Trotil
Amatol, vagy RDX/Trotil
|
47
666
8
|
5,3
151,2
14,5
|
| Összesen |
|
|
721 |
171 |
A kőolaj finomítóra szánt bombákból jócskán hullott más területekre is. A brit jelentések szerint a céltól öt-hat mérföldre Keletre és Északra is dobtak bombákat, a célok pontos azonosításának hiányában. A jó repülő idő ellenére a cél rossz megvilágítása miatt a bombázó gépek többnyire a jól kivehető Duna folyamhoz és a Csepel sziget csúcsához viszonyítva szórták a bombákat. A nagy hatóerejű 500 fontos MC bombák tucatjai hullottak sűrűn beépített területekre.
A támadás középső szakaszától a bombázótisztek már égő olajtartályokat láttak, amikor a cél körzetébe értek. A hatalmas, már égő tartályok mellett becsapódó bombák újabb robbanásai felcsapódó hatalmas láng felhőket okoztak. A sűrű fekete olajfüst, 800-1000 méter magasságig kúszott fel. Sok bombázó a tűztengerbe dobta a bombáit.
A britek bombáinak többsége a cél környékére, sőt szinte az egész fővárosra hullott! A legtöbb bomba a Nyugati- és a Keleti-, továbbá a Rákosrendező pályaudvarokon, illetve környékén csapódott be, ezért nagyon valószínű, hogy a gépek jelentős része a már ismert célokat bombázták újra az olajipari központok mellett.
A kerületenkénti – a ledobott bombák nem túl nagy számához viszonyítva – aránytalanul nagynak tűnő személyi veszteségek egyik fő oka az volt, hogy a britek a nappali, amerikai támadásoktól eltérően jóval nagyobb méretű, tömegű, pusztítóbb erejű 4000 fontos aknahatású HC illetve sok 500 lb MC bombákat használtak. Ezek telitalálatai ellen a házak alatti óvóhelyeken tartózkodó lakosok védtelenek voltak.
A hivatalos jelentések alapján állítható, hogy legkevesebb 250 bomba hullott a város különböző pontjaira, amelynek jelentős része nem robbant fel.
A bombázás mellett továbbra sem mondtak le a lakosság meggyőzéséről és röplapok százezreit szórták a főváros fölött, csak a 37. squadron 78 csomag (317 000 db) propaganda lapot dobott le ezen az éjszakán.
.jpg)
