Délelőtt újra a vasúti célok pusztítása

Mennyiség: 113

Egység: 2., 97., 301., 463. és 483. Bomber Group-ok (5. Bomber Wing)

Célpont/Feladat: Rákosrendező pályaudvar

1934. májusában az Egyesült Államok Légiereje igényt mutatott egy többhajtóműves, hajók ellen bevethető bombázóra. Az elképzelések szerint egy, a B-10-eshez hasonló gépet képzeltek el, de a Boeing vállalat javaslatára az ő négy hajtóművel rendelkező repülőjük ugyanazt a bombaterhet hordozva gyorsabban és magasabban tudott repülni.

Mennyiség: 79

Egység: 14. és 82. Fighter Group-ok

Célpont/Feladat: kíséret

1937. februárjában az Amerikai Egyesült Államok légiereje igényt tartott egy nagy hatótávolságú elfogó és kísérő vadászgépre, amely képes 360 mérföldes (579 km/h) sebességre 20 000 láb (6097 méter) magasságban – továbbá képes ezt a sebességet egy órán keresztül tartani.

Mennyiség: 48

Egység: 1. Fighter Group a 5th Bomb Wing

Célpont/Feladat: fedezte a küldetést

1940. áprilisában a Brit Atr Beszerzési Bizottság megállapodást kötött a General Motors érdekeltségébe tartozó North American Aviation elnökével, „Dutch” Kindlebergerrel egy teljesen új vadászgép tervezésére és fejlesztésére a brit légierő számára. Mindössze 117 napra volt szükség, hogy megtervezzék, megépítsék és levegőbe emelkedjen az új típusú vadászgép.

Veszteségek

‍

Az amerikai AAF. támadásának súlypontja a Józsefvárosi pályaudvar, a Ganz Gyár (Kerepesi út), a Ferenc József laktanya (Hungária körút), a Keleti pályaudvar, Egressy út által határolt terület volt, valamint a Nyugati pályaudvar–Rákosrendező körül a XIII. és XIV. kerület. Mátyásföldre és Cinkotára is aránylag sok bomba hullott. A bombaszőnyeg viszonylag pontosan fedte a célterületet, a két pályaudvart és a Ganz Gyárat, azonban nagyon sok bomba lakatlan területekre (temető, parkok, sportpályák) csapódott.

A Józsefvárosi pályaudvar területére a Légoltalmi szervek jelentése szerint „ismeretlen számú, nagy mennyiségű” romboló- és gyújtóbomba hullott. A pályaudvar kigyulladt, a tüzet lokalizálták. A közelben lévő Ganz és Társa Villamossági, Gép-, Vagon és Hajógyár, Kőbányai úti üzemét 40 rombolóbomba-telitalálat érte.

A Keleti pályaudvar súlyos károkat szenvedett, öt rombolóbomba találta telibe. A Ferenc József laktanyában 50 db, az Ügetőpályán 68 rombolóbomba, a Kerepesi temetőben pedig kb. 200 bomba robbant.A Józsefvárosi pályaudvarra ledobott 300 lb GP viszonylag ritkábban alkalmazott bomba típus volt. A korábbi, amerikai 300 lb Demolition M31 modifikációja.

A jól működő német lokátorrendszer révén lehetővé vált a támadások korai előrejelzése. Az Adrián való átrepüléstől kezdve nyomon tudták követni a szövetséges kötelékeket. A lakosság tájékoztatása és riasztása időben történt. A veszteségek jelentősen csökkentek, így az embereknek maradt idejük (hozzávetőleg 20-30 perc) a bombázás megkezdése előtt felkészülni és óvóhelyre vonulni. A lokátorok mellett kiépültek a légvédelmi rendszer balkáni szárnyai, így az egykori Jugoszlávia területei fölött is lekövették a bombázó kötelékek mozgását. A délről érkező kötelékek gyakran erős légvédelmi tüzet kaptak a Veszprém és Balatonfűzfő ipartelepeit oltalmazó légvédelmi lövegektől, illetve a Balatontól északra érzékeny veszteségeket okoztak nekik a magyar és a német vadász kötelékek.

Mennyiség: 24

Egység: 101 “Puma” vadászosztály 2. “Retek” és 3. “Drótkefe” századai

Mennyiség: Német 35-45

Mennyiség: Német 35-45

Mennyiség: Német 35-45

Mennyiség: Német 35-45

Honi vadászvédelem

Összesen 60-70 magyar és német gép vette fel a harcot.

Honi vadászvédelem veszteségei

Wilde-napló:

„VI. 27. Reggel alig értem a hivatalba, kezdődött a légi veszély, s 1/2 10-kor megszólalt a 26. légiriadó, – teljes 2 óra hosszat ültünk a pincében. Nagy lövöldözés volt hallható, ezért a pincéből feljövet elmentem megnézni a károkat a környéken: a Keleti pályaudvar indulási oldalát és restijét jól eltalálták, az egész üvegtető a földön cserepekben . A villanyosok nem jártak; 1/2 3-kor a Fiumei úton, a temető mellett, mentem haza, ott rengeteg halottat hoztak ki, mert az OTI-palotát lezárták a riadókor, s a Teleki tér tömbje a temetőbe szaladt a sírok közé, s ott érte őket több nagy kaliberű bomba. Az Orczy tér a Kálvária tér is sok bombát kapott, az ott lévő Ganz-gyár miatt; otthon – a tegnapelőtt éjjel szétbombázott vízvezetéki csövet – nem hozták még rendbe – még mindig nem volt víz, a földszintről kellett hordanunk. Kenyeret se lehetett kapni, délután Ilonka hozott fel, és tejet is – beszélte, hogy környékünkön is nagyok a bombakárok és sok a halott. E napon 17 gépet lőttek le Budapest fölött és sok leugrott pilótát fogtak el. Este Gömöri jött még föl, elutazik valahova; most éjjelenként csendőrök verik fel a házakat s lakásonként ellenőrzik, nem rejtegetnek-e ott zsidót. Már három ilyen éjjeli razziáról hallottunk közvetlen forrásból.”

Magyarországon 1937-ben megalakult a Légoltalmi Liga, ami a légitámadások elleni védekezés polgári egyéni légoltalmát vagy önvédelmét ellátó társszervezet volt. Feladata a társadalom széleskörű̋ kiképzése, a légvédelem és a légoltalom fontosságának hangsúlyozása, az állandó éberség fenntartása és a légoltalom iránti áldozatkészség fokozása. Közreműködött a polgári légoltalom kiépítésében, a házak tűzoltó-, elsősegély-, műszaki- és gázvédelmi szolgálat megszervezésében. A Légoltalmi Liga adta ki a RIADÓ! szakfolyóiratot, a Légoltalmi közlemények melléklettel, melyekben megismertették az olvasókat a különféle óvóhelyek létesítésének a lehetőségeivel is.

A fővárosi központú Légoltalmi Liga fővédnöke Horthy Miklós kormányzó, elnöke József főherceg tábornagy, alelnöke dr. Fábry Dániel ezredes országos légvédelmi parancsnok, igazgatója Petróczy István nyugállományú repülő ezredes, főtitkára Teasdale Ottó tűzoltó másodfőparancsnok voltak. Az országos szervezet budapesti főcsoportra, illetve 7 (később 9) ligakerületre tagozódott, amelyek a honvéd vegyesdandár parancsnokságok székhelyén és területén működtek. A Liga minden csoportja önálló volt.