Ellenséges repülőgépek folyó hó 3-áról 4-ére virradó éjszaka több hullámban az ország légterébe berepültek és újabb terrortámadást intéztek Budapest ellen. A légvédelmi tüzérség elhárító tüzében és az éjjeli vadászok közbelépésére a támadás nem tudott teljes egészében kifejlődni. Egyes helyekről bombázást és tüzeket jelentettek. Kárjelentés későbbi időpontban kerül kiadásra.
BOMBÁZÁS
Bombázó kötelékek
A feladat végrehajtásában 87 bombázó vett részt (78 Wellington és 9 Liberator), amelyek közül hat Wellington Mk. X. és két Liberátor repülőgép műszaki hiba miatt visszafordult, vagy fel sem szállt. A feladatot 79 bombázó (72 Wellington és 7 Liberator) hajtotta végre. A hét B-24 világítási és célmegjelölő volt, a többi romboló- és gyújtóbombát hordozott.
ℹ️ This will show the alt text of the current image
article
A brit 205. bombázó csoport részben ugyanazokat a célpontokat támadta, amiket az amerikaiak, de ezen felül a csepeli Weisz Manfréd hadiipari komplexumot is célba vette. A brit jelentések kiemelték, hogy a célpontok azonosítását segítette a nappali bombázásnál kialakult, 60 mérföldről is jól látható hatalmas tűz. Ennek ellenére a britek első budapesti bevetésén ledobott bombái nagyrészt célt tévesztettek.
schedule
Támadás ideje
Április 3.
23:35 - 00:15
point_scan
Kijelölt cél
A csepeli Weisz Manfréd Acél- és Fémművek Rt. és annak rendező pályaudvara
travel
Támadó kötelékek
A brit 205. Bombázó csoport
Személyi veszteség
101 halott
destruction
Pusztítás mértéke
A csepeli gyártelep jelentős mértékű rombolása
Bombázási adatok
A bombázásban részt vevő Liberátorok gépenként 4x1000 fontos (454 kg-os) és 8x500 fontos bombákat hordoztak. A Wellingtonok gépenként 6x500 fontos romboló, vagy 540 darab 4 fontos (1,8 kg-os) gyújtóhasábot vittek a cél fölé. A 40. Squadron Wellington bombázói gépenként 4x500 fontos és 4x250 fontos (114 kg-os) bombákat hordoztak. A britek összességében 89 tonna romboló- és 20 tonna gyújtóbombát szórtak a fővárosra. A célterület megvilágítását a különféle időben odaérkező bombázó gépekről ledobott több, mint 200 világítóbomba biztosította. A megvilágítatlan percek alatt a bombázók kénytelenek voltak még egy rárepülést végezni, vagy egyszerűen csak becslés alapján a Duna vízfelületéhez mérten, illetve a már égő célok alapján dobták le a bombáikat. A cél feletti pára és a füst akadályozta a pontos irányzást. A célterület egésze lángba borult, a bombák kegyetlen pusztítást végeztek. Robbanások és tüzek érték az összeszerelő csarnokokat és hatalmas tűztenger keletkezett a gyártelep helyén. A támadás során több pilóta a főváros távolabbi területein is tüzeket észlelt.
ℹ️ This will show the alt text of the current image
légvédelem
Honi Légvédelem
A Nagy-Budapest légterébe behatoló bombázók erős és viszonylag pontos légvédelmi tűzzel szembesültek, amelyről az amerikai jelentések is beszámoltak. A légitámadás ellen a csepeli 4 ütegállás vette fel a harcot. A magyar 8 cm-es, illetve a Tököli repülőtér melletti tüzelőállás német 8,8 cm-es ágyúi folyamatos tűz alá vették az ellenséget. A Ferencvárosi pályaudvart védő hat üteg, 24 magyar 8 cm-es légvédelmi ágyúval védekezett. A légvédelmi tüzérségi tűztől három B-24 súlyosan megrongálódott, 58 bombázó találatot kapott. A Szolnokon és Ferihegyen állomásozó magyar vadászrepülőket riadóztatták, 4 Héja II, 12 Me-109 és ugyanannyi Me-210 nehéz vadászrepülő szállt fel, három századnyi német vadászgéppel kiegészítve. Hivatalosan a magyarok egy Me-109-est veszítettek.
ℹ️ This will show the alt text of the current image
No items found.
ℹ️ This will show the alt text of the current image
veszteségek
Az első amerikai bombázás 933 emberéletet követelt. A Ferencvárosi pályaudvar támadása során találatokat kaptak a Soroksári út környéki üzemek, gyárak, lakóházak. A vasúti célponthoz közeli Szent László Kórházat is találat érte. A romok 200 embert temettek maguk alá. Pestszenterzsébeten 223 fő, a szigetszentmiklósi Dunai Repülőgépgyárnál 168 fő vesztette életét.
A Ferencvárosi pályaudvar és környéke jelentős károkat szenvedett, de a legtöbb kár a Dunai Repülőgépgyárban keletkezett. A szerelőcsarnok 80-90 százalékban használhatatlanná vált. Pestszenterzsébeten 347 ház dőlt romba, 900 súlyosan megrongálódott.
ℹ️ This will show the alt text of the current image
ℹ️ This will show the alt text of the current image
légoltalom
1944. április 3-án és a 3-áról 4-ére virradó éjszaka történt budapesti bombázások után április 4-én a légoltalmi kiürítési kormánybiztos közleményt adott ki Budapest és környékének kiürítésével kapcsolatban. Az elszállítást városrészenkénti beosztással a legrövidebb időn belül tervezték. Április 5-én a kiürítési kormánybiztos felhívta a figyelmet, hogy a főváros kiürítése önkéntes alapon történik, kényszerkiürítésről csak meghatározott esetekben lehet szó.
A légitámadások elleni védekezésként Budapest székesfőváros, Budafok, Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota és Újpest megyei városok, valamint Albertfalva és Csepel községek lakossága egy részének az ország más területén való elhelyezése vált szükségessé. Ezzel kapcsolatban a kormánybiztos közölte, hogy az előbb felsorolt helységek elhagyása szempontjából a lakosságot két csoportra osztották:
1. a közhivatalok és más közintézetek, valamint hadiüzemek alkalmazottai, 2. az előző kötelékbe nem tartozó egyéb lakosság.
Az 1. pont alatt megjelöltek elköltöztetésével kapcsolatos kérdéseket hivataluk, illetőleg a hadiüzemi alkalmazottakét az iparügyi miniszter szabályozta. A 2. pont alá tartozó lakosság elköltözése önkéntes jelentkezés alapján történt. Kényszer útján való elköltöztetést a kormány csak a hajléktalanokká váltakkal szemben alkalmazott. Aki a fent felsorolt helységek lakosai közül bejelentette, hogy a légitámadások miatt lakóhelyét el akarja hagyni, annak az ország más helyiségébe való elköltözését tették lehetővé.Nem költözhettek el azok, akiknek a foglalkozása közérdek volt, így a közlekedési vállalatok személyzete, a hadiüzemekben dolgozók, a tűzoltók, mentők, a pénzintézeti dolgozók, orvosok, gyógyszerészek, szülésznők, a temetkezési vállalatok dolgozói, élelmiszer-kereskedők, hentesek, a kisiparosok többsége, valamint a légoltalmi szervezetekbe beosztottak.Budapest főváros minden kerülete, továbbá felsorolt megyei városok és községek mindegyike számára a légoltalmi kiürítési kormánybiztos külön- külön az ország egy-egy részét jelölte ki „fölvevőterületként”. Ez alapján mindenki csak a lakása szerint kijelölt fölvevő területre költözhetett és lakásutalványt kapott. Akinek vidéken saját háza (öröklakása) volt, abba föl és lemenő ágbeli rokonaival (szülők, nagyszülők, gyerekek, unokák stb.) és az azokkal közös háztartásban élőkkel együtt kiköltözhetett és már április 5-étől helyet kaptak a szerelvényeken.A kiürítési vonatok indulását külön falragaszokon a légoltalmi kiürítési kormánybiztos tette közzé. A tömegszállítás megkezdése április 7-től külön tájékoztatók szerint történt meg. A vasúti szállítás személykocsik hiánya miatt főleg fedett teherkocsikban történt. A szerelvényekben lévő személykocsikat betegek, terhes anyák, 5 éven aluli gyermekekkel utazó anyák és aggok vehették igénybe. A kiürítés során eltávozók 150 kg poggyászt vihettek magukkal. A poggyászokat vasúti mérlegelés és külön feladás nélkül lehetett vinni. Javasolt volt az útipoggyász összeállításánál az iratok, értéktárgyak, fehérneműk, főzőedények és a háztartásban lévő élelmiszerkészletek elcsomagolása.
A lakosság szigorú ütemterv szerint a fővárosi pályaudvarokon (Déli, Nyugati, Keleti, Kelenföldi, Kőbánya-felső, Bp. Soroksári út) létesített berakodási helyekről induló szerelvényeken hagyta el a fővárost és környékét. Április 7–8–9–10–11-én Budapest IX. kerület, XIII. kerület, Csepel, Pestszenterzsébet, Kispest, Budafok, Albertfalva, Pestszentlőrinc, Újpest és Rákospalota lakói távozhattak. 12-étől a főváros további kerületeinek, illetve a már említett városok, községek lakóit szállították el. A kitelepítés nagy ütemére jellemző, hogy 13-án 36, 14-én 18, 15-én 21, 16-án ismét 18 szerelvény állt a távozni kívánók rendelkezésére. A kitelepültek számát a vonatok nagy számából mintegy 200-300 000 főre lehet következtetni.Valószínűleg a veszélyeztetett területek (Bp. IX., X., XIII. kerületek, Csepel, Pestszenterzsébet, Újpest stb.) lakosságának nagy része elhagyta lakhelyét, mert a későbbi támadások során e helyeken már lényegesen kisebb volt a lakosság vesztesége.
Egység: 37., 40., 70., 104., 142. és 150. Squadron-ok (231., a 236. és a 330. Bomber Wing-ek)
Célpont/Feladat: Weisz Manfréd Acél- és Fémipar rt. csepeli gyára és annak rendező pályaudvara
A Vickers-Armstrongs gyár által készített Wellington egyike a legfontosabb brit harci repülőknek a világháború kezdetétől fogva. 1938-ban állították szolgálatba és 1941 végétől kezdve - hasonlóan a Halifax-hoz - számtalan feladatra tudták alkalmazni: tengeri- felderítésre, szállításra, kiképzésre, egészen a háború végéig.
B-24 Mk. VI. négymotoros nehézbombázó (Wikimedia Commons)
$Mennyiség: 7
Egység: 178 . Squadron (240. Bomber Wing)
Célpont/Feladat: Weisz Manfréd Acél- és Fémipar rt. csepeli gyára és annak rendező pályaudvara
Az RAF (Brit Királyi Légierő) és a nemzetközösség tagjai voltak a legnagyobb kedvezményezettjei az USA-ból kölcsönbérleti szerződés alapján átadott Liberator repülőgépeknek. A későbbi Liberator-változatokat is összevetve 1302 B-24J-t, 437 B-24L-t és 47 darab B-24M repülőgépet kaptak a britek és nemzetközösségük tagjai.
Veszteségek
Típus
Mennyiség
Wellington Mk. X.
3
Bombázási adatok
Az 1944 április 3-ai éjszakai brit bombázási adatok
A squadronok két gépe jelzőfényeket, világító fáklyákat dobott, amely megvilágította a célterületet. A célterület megvilágítását a különféle időben odaérkező bombázó gépekről ledobott több, mint 200 világítóbomba biztosította, amelyek egyenként 4-5 perc égési időben és mintegy 750 000 candela (750 000 gyertya fénye) fényerővel világították meg a célterületet. Az egymás után néhány perc eltéréssel ledobott világítóbomba kötegek elvileg folyamatos megvilágítást biztosítottak a bombázók számára. Természetesen voltak megvilágítatlan percek, melyek alatt a bombázók kénytelenek voltak még egy rárepülést végezni a célterület fölött az újabb megvilágításig, vagy egyszerűen csak becslés alapján a Duna amúgy jól kivehető vízfelületéhez mérten, illetve a már égő célok alapján dobták le a bombáikat.
Rombolóbombák
A pusztított célok
Bombatípusok
A bomba töltete
Ledobott bombák (DB)
Bombák tömege (T)
A csepeli Weisz Manfréd Művek a jelentésekben: „Manfred Weiss Works Csepel Island, Budapest”
250 lb GP
TNT v. Amatol
47
5,3
500 lb MC
Amatol, vagy RDX/Trotil
131
71
1000 lb GP
Amatol, vagy RDX/Trotil
28
12,7
Összesen
388
89
A támadás során ledobott gyújtóbombák
A pusztított célok
Bombatípusok
A bomba töltete
Ledobott bombák (DB)
Bombák tömege (T)
A csepeli Weisz Manfréd Művek „Manfred Weiss Works Csepel Island, Budapest”
4 lb INC gyújtóhasáb
Termit, a bombatest pedig elektronfém
10800
19,6
Összesen
10800
19,6
Az iszonyú sok gyújtóanyag ledobása után a tűzszerészek Budapesten több, nagyon agresszíven és nagy hőfokon égő brit gyújtóhasáb maradványait is megtalálták.A brit pilóták jelentései szerint a célterület egésze lángba borult, a bombák kegyetlen pusztítást végeztek szerte a célterületen. Robbanásokat és tüzeket láttak az összeszerelő csarnokokban. A megvilágító gépek folyamatosan szórták ugyan a világító fáklyákat, bár nem sokat segített a cél feletti pára erősen akadályozta a láthatóságot. A cél pontos irányzása nagyon nehéz volt. Szinte lehetetlen volt felismerni az egzakt objektumot, így nem egy pontos pozícióból oldották a bombákat.A bombázó gépek nagyobbik része becslés alapján hajtotta végre a bombázást, a jól látható Dunához viszonyítva. Több pilóta már a támadás közben is tüzeket észlelt a főváros területén. Sok bombázó felhasználta az előttük ledobott gyújtóbombák lángjainak fényeit, de a sok lángoló objektumtól nem tudták megfigyelni a saját bombáik becsapódásait. A jelentések arról számolnak be, hogy a bombázás területét megfigyelve a pilóták egy hatalmas tűztengert láttak a célcsoport helyén.
Honi Légvédelem
Az első amerikai nappali, majd éjszakai brit bombatámadást követő napon, 1944. április 4-én a német légierő főparancsnoksága Cuno Heribert Fütterer altábornagy budapesti német légügyi attasén keresztül saját irányítása alá helyezte a magyar légierőt és légvédelmi tüzérséget. A honi légvédelem teljes rendszerével - vadászrepülők, légvédelmi tüzérség, rádiófelderítő alakulatok stb. - hadműveleti szinten német vezetés alá került, integrálódott a német légvédelmi rendszerbe. A német légvédelmi és légi irányítás regionális harcálláspontja Bécs közelében települt. Közvetlen kapcsolata volt a magyar légvédelem központi harcálláspontjával, a budapesti Szikla Központtal, amelynek a lelke a Kis-Gellért-hegy sziklái alá 25-30 m mélységben épített objektum volt. Ide futott be minden felderítési és hadműveleti információ és az irányítás is innen történt. Mindez azt jelentette, hogy a magyarországi légtér védelméért felelős honi légvédelem, az állandó telepítésű légvédelmi tüzérség és a honi vadászrepülő kötelékek összehangolt tevékenységet folytattak a légvédelemben, különös tekintettel a fővárosra. A német-magyar együttműködés kiterjedt az ország ellen támadó bombázó kötelékek távoli felderítésére, a légvédelem riasztásának és a lakosság értesítésének rendszerére, valamint az összehangolt elhárító tevékenységre. Az együttműködés - főleg az első időkben - korántsem volt zavartalan, főleg a vadász erők tevékenységének összehangolásában.
Ju-88 (HTM)
Mennyiség: 15-20
Fw-190 (Wikimedia Commons)
Mennyiség: néhány
Ezt az együléses vadászgépet már a II. világháború kitörése előtt kifejlesztették, mégis egész 1941 elejéig ismeretlen volt a szövetségesek előtt. Kurt Tank fejlesztése olyannyira felülmúlta minden téren az akkor RAF-ben jellemzően rendszeresített Spitfire V-öt, hogy az RAF vezetése úgy érezhette, a Luftwaffe nem csak létszámfölényben van, de technikailag is győzelemre áll.
Honi vadászvédelem
Típus
Mennyiség
Egység
Ju-88
15-20
-
Fw-190
néhány
Honi vadászvédelem vesztesége
Típus
Mennyiség
Fw-190
1
Személyi veszteségek
Település/kerület
Elhunytak
VIII.
6
XI.
7
X.
1
XIV.
1
Csepel
85
Budafok
1
Összesen
101
Adattárba Visszaemlékezések
Wilde-napló:
„1944. április 4. Az éjszakai támadás hírei még borzasztóbbak, a gyárak melletti kislakásos telepek sok száz lakójának haláláról, beomlott óvóhelyeken eltemetett emberekről, s a Szt. László Kórház betegeinek pusztulásáról jöttek hírek. Most már mindenkit állandó rettegésben tart az az érzés, hogy mindenkit bárhol utolérhet ez a szörnyű csapás.”
Anyagi veszteségek
Károsodott Objektum
Címe
Kár
Csepel
30 ház károsodott, 347 káresemény. Vízellátás, villany és telefon szolgáltatás megszűnt.
Magyar Posztógyár Rt.
Romboló- és gyújtóbombák hatására a gyapjú lerakata leégett.
Mauthner Ödön Magtermelő és Magkereskedelmi Rt.
Az olajsajtoló üzeme leégett.
Weisz Manfréd
A fatelepen súlyos tűzkár, gyalogsági lőszer osztály károsodott.
Budafok
5 rombolóbomba hatására, 20 ház károsodott, víz-főnyomócső, szennyvízcső.
Budafoki Zománcgyár Rt.
Gyár u.
A fa- és szénraktára leégett.
Gschwindt-féle Szesz-, Élesztő-, Likőr- és Rumgyár
Gyár u. 7–13.
Gyújtóhasábok hatására kialakult tűzkárok.
Macskacsárda
Alsódunapart 1.
Rombolási károk.
Állami Pincegazdaság
Kossuth Lajos u. 83–84.
Tűzkárok.
A Weisz Manfréd Művek hatalmas csepeli gyártelepe egy 1943-ban készült amerikai felderítési légi felvételen (Fortepan/Fortepan)
Légoltalom
A Kitelepítés
1944. április 3-án és a 3-áról 4-ére virradó éjszaka történt budapesti bombázások után április 4-én a légoltalmi kiürítési kormánybiztos közleményt adott ki Budapest és környékének kiürítésével kapcsolatban. Az elszállítást városrészenkénti beosztással a legrövidebb időn belül tervezték. Április 5-én a kiürítési kormánybiztos felhívta a figyelmet, hogy a főváros kiürítése önkéntes alapon történik, kényszerkiürítésről csak meghatározott esetekben lehet szó.
A légitámadások elleni védekezésként Budapest székesfőváros, Budafok, Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota és Újpest megyei városok, valamint Albertfalva és Csepel községek lakossága egy részének az ország más területén való elhelyezése vált szükségessé. Ezzel kapcsolatban a kormánybiztos közölte, hogy az előbb felsorolt helységek elhagyása szempontjából a lakosságot két csoportra osztották:
1. a közhivatalok és más közintézetek, valamint hadiüzemek alkalmazottai, 2. az előző kötelékbe nem tartozó egyéb lakosság.
Az 1. pont alatt megjelöltek elköltöztetésével kapcsolatos kérdéseket hivataluk, illetőleg a hadiüzemi alkalmazottakét az iparügyi miniszter szabályozta.A 2. pont alá tartozó lakosság elköltözése önkéntes jelentkezés alapján történt. Kényszer útján való elköltöztetést a kormány csak a hajléktalanokká váltakkal szemben alkalmazott. Aki a fent felsorolt helységek lakosai közül bejelentette, hogy a légitámadások miatt lakóhelyét el akarja hagyni, annak az ország más helyiségébe való elköltözését tették lehetővé.
Nem költözhettek el azok, akiknek a foglalkozása közérdek volt, így a közlekedési vállalatok személyzete, a hadiüzemekben dolgozók, a tűzoltók, mentők, a pénzintézeti dolgozók, orvosok, gyógyszerészek, szülésznők, a temetkezési vállalatok dolgozói, élelmiszer-kereskedők, hentesek, a kisiparosok többsége, valamint a légoltalmi szervezetekbe beosztottak.
Budapest főváros minden kerülete, továbbá felsorolt megyei városok és községek mindegyike számára a légoltalmi kiürítési kormánybiztos külön- külön az ország egy-egy részét jelölte ki „fölvevőterületként”. Ez alapján mindenki csak a lakása szerint kijelölt fölvevő területre költözhetett és lakásutalványt kapott. Akinek vidéken saját háza (öröklakása) volt, abba föl és lemenő ágbeli rokonaival (szülők, nagyszülők, gyerekek, unokák stb.) és az azokkal közös háztartásban élőkkel együtt kiköltözhetett és már április 5-étől helyet kaptak a szerelvényeken.
A kiürítési vonatok indulását külön falragaszokon a légoltalmi kiürítési kormánybiztos tette közzé. A tömegszállítás megkezdése április 7-től külön tájékoztatók szerint történt meg. A vasúti szállítás személykocsik hiánya miatt főleg fedett teherkocsikban történt. A szerelvényekben lévő személykocsikat betegek, terhes anyák, 5 éven aluli gyermekekkel utazó anyák és aggok vehették igénybe. A kiürítés során eltávozók 150 kg poggyászt vihettek magukkal. A poggyászokat vasúti mérlegelés és külön feladás nélkül lehetett vinni. Javasolt volt az útipoggyász összeállításánál az iratok, értéktárgyak, fehérneműk, főzőedények és a háztartásban lévő élelmiszerkészletek elcsomagolása.
A lakosság szigorú ütemterv szerint a fővárosi pályaudvarokon (Déli, Nyugati, Keleti, Kelenföldi, Kőbánya-felső, Bp. Soroksári út) létesített berakodási helyekről induló szerelvényeken hagyta el a fővárost és környékét. Április 7–8–9–10–11-én Budapest IX. kerület, XIII. kerület, Csepel, Pestszenterzsébet, Kispest, Budafok, Albertfalva, Pestszentlőrinc, Újpest és Rákospalota lakói távozhattak. 12-étől a főváros további kerületeinek, illetve a már említett városok, községek lakóit szállították el. A kitelepítés nagy ütemére jellemző, hogy 13-án 36, 14-én 18, 15-én 21, 16-án ismét 18 szerelvény állt a távozni kívánók rendelkezésére. A kitelepültek számát a vonatok nagy számából mintegy 200-300 000 főre lehet következtetni.Valószínűleg a veszélyeztetett területek (Bp. IX., X., XIII. kerületek, Csepel, Pestszenterzsébet, Újpest stb.) lakosságának nagy része elhagyta lakhelyét, mert a későbbi támadások során e helyeken már lényegesen kisebb volt a lakosság vesztesége.
Tájékoztató falragasz a Légoltalmi segélyhelyekről (Fortepan/Lissák Tivadar)
