Az angolszász stratégiai bombázók utolsó légitámadása

Mennyiség: 107

Egység: 2., 97., 301. és 483. Bomber Group-ok (5. Bomber Wing)

Célpont/Feladat: Északi és Déli vasúti hidak

A Boeing B-17 Flying Fortress egy négyhajtóműves nehézbombázó, amelyet az 1930-as években fejlesztettek ki az Egyesült Államok Hadseregének Légi Hadtestének (USAAC) számára. A Boeing a Douglas és a Martin cégekkel versenyzett egy 200 bombázó megépítésére kiírt szerződésért, és teljesítményével mindkét versenytársát felülmúlta, miközben meghaladta a Légi Hadtest teljesítménykövetelményeit is.

Mennyiség: 83

Egység:1. és 14. Fighter Group-ok

Célpont/Feladat: Kíséret

1937. februárjában az Amerikai Egyesült Államok légiereje igényt tartott egy nagy hatótávolságú elfogó és kísérő vadászgépre, amely képes 360 mérföldes (579 km/h) sebességre 20 000 láb (6097 méter) magasságban – továbbá képes ezt a sebességet egy órán keresztül tartani.

Veszteségek

‍

A két fő célpont ismét a Déli és az Északi vasúti hidak voltak. Az egyik bombaszőnyeg újból a IX. kerületi Duna-parti teherpályaudvarra és körzetére, illetve a Déli vasúti híd pesti hídfőjére hullott, de a XI. kerületi budai hídfőnek is jutott belőle bőven. Itt egy 1000 fontos rombolóbomba telitalálat következtében a vasúti töltést és a hidat összekötő hídrész északi oldala leszakadt. A vasúti hídon a forgalom néhány napra, a helyreállításig ideiglenesen megszakadt.
Az Északi vasúti összekötő híd – bár használaton kívül volt – ismét súlyosan megrongálódott. A bombaszőnyeg a Váci út északi részére és a Népszigetre hullott. A hídon és a felvezető vasúti töltéseken 6 rombolóbomba robbant. A Horthy István folyamőr laktanya öt rombolóbomba-találattal újfent súlyosan megrongálódott. Több rombolóbomba érte a Rákosrendező pályaudvart is. A támadást a viszonylag pontos célzás jellemezte. Így a lakott területekben, lakóházakban aránylag kevés kár esett. Viszont hadműveleti célját, a két dunai vasúti híd kikapcsolását, noha csak néhány napra, de elérte. A főváros környékén csak Újpestre hullott bomba.

Az 1944. szeptember 20-ai bombázási adatok

A Honi légvédelemnek 1944 őszére jelentősen emelkedett a harcértéke. Ekkorra már a felderítési és részben a tűzvezető rendszer is hatékonyabb volt, mint fél évvel korábban, másrészt akadozva ugyan, de a németek részéről átadott különféle lövegek is jelentősen hozzájárultak a főváros oltalmazásához.

A németek számára legalább olyan fontos volt a budapesti vasúti csomópontok és hidak oltalmazása, mint a magyar haderőnek, így a bombázások előrehaladtával egyre több légvédelmi löveget adtak át a magyar légelhárításnak. Az 1944. április - október között legkevesebb 180 darab, különböző változatú német és szovjet eredetű német 8,8 cm űrméretre átalakított légvédelmi ágyút adtak át. A lövegek túlnyomó rész a Budapestet védő légvédelmi tűzrendszerbe került. A lövegek fele a vontatható, a másik fele pedig beton alapra beépített változat volt. A főváros elleni stratégiai bombázások vége felé még rendszerbe került nyolc darab különösen nagy teljesítményű 1939M 10,5 cm-es űrméretű német légvédelmi ágyú is.

A szintén a németek által biztosított 56 darab 76,2 cm-es zsákmányolt szovjet légvédelmi ágyú átadása utáni alkalmazásáról nincsenek pontos információk, de feltételezhető, hogy a főváros és a környező települések oltalmazásában kaptak szerepet.

A kárjelentések egy halálesetet regisztráltak a Déli vasúti híd pesti hídfőjénél, de a bombázások ereje miatt valószínűtlen, hogy más áldozat nem volt.

III. Kerület

VIII. Kerület

IX. Kerület

XI. Kerület

XIII. Kerület

XIV. Kerület

Wilde-napló:

„IX. 20. Reggel a hivatalban megint óriási por, most éjjel a környéki, bedőlni akaró romházakat felrobbantotta a katonaság. 1135-kor a 79. riasztás, feloldása 1250-kor, bár erős volt a légelhárító ágyúzás, talán nem Pestet bombázták. (…) Az esti lapok sok szerencsétlenségről adnak hírt, fel nem robbant bombák helytelen kezelésével, s időzített bombák robbanása miatt.”

‍