A legnagyobb magyar hadianyaggyár elpusztítása

Mennyiség: 102

Egység: 2., 97., 301. és 483. Bomber Group-ok (5. Bomber Wing)

Célpont/Feladat: Weisz Manfréd Acél- és Fémművek Rt.

A Boeing B-17 Flying Fortress egy négyhajtóműves nehézbombázó, amelyet az 1930-as években fejlesztettek ki az Egyesült Államok Hadseregének Légi Hadtestének (USAAC) számára. A Boeing a Douglas és a Martin cégekkel versenyzett egy 200 bombázó megépítésére kiírt szerződésért, és teljesítményével mindkét versenytársát felülmúlta.

Mennyiség: 264

Egység: 47., 49. és 304. Bomber Wing-ek

Célpont/Feladat: Weisz Manfréd Acél- és Fémművek Rt.

„Ezt a gépet a repülés történetének egyik legfontosabb repülőjeként tartják számon. Öt évvel a B-17-es után tervezték, de igazából nem javított jelentős mértékben a „repülő erőd” erőd teljesítményén, ráadásul az általános stabilitás és irányíthatóság tekintetében rosszabb volt, egy átlag pilóta számára nehezebben irányítható. Emellett messze a legbonyolultabb és a legdrágább harci repülőgép, amelyet a világ valaha látott. Mégis, megmutatta, hogy a jövőben milyen irányba fognak haladni a fejlesztések.”

Mennyiség: 71

Egység: 1. és 14. Fighter Group-ok

Célpont/Feladat: kíséret

1937. februárjában az Amerikai Egyesült Államok légiereje igényt tartott egy nagy hatótávolságú elfogó és kísérő vadászgépre, amely képes 360 mérföldes (579 km/h) sebességre 20 000 láb (6097 méter) magasságban – továbbá képes ezt a sebességet egy órán keresztül tartani.

Mennyiség: 122

Egység: 52., 325. és 332. Fighter Group-ok Wing)

Célpont/Feladat: kíséret

1940. áprilisában a Brit Atr Beszerzési Bizottság megállapodást kötött a General Motors érdekeltségébe tartozó North American Aviation elnökével, „Dutch” Kindlebergerrel egy teljesen új vadászgép tervezésére és fejlesztésére a brit légierő számára. Mindössze 117 napra volt szükség, hogy megtervezzék, megépítsék és levegőbe emelkedjen az új típusú vadászgép.

Veszteségek

Amerikai jelentés szerint

‍

Az 1944. július 27-ei légitámadás során ledobott amerikai bombák

A bombázók találati aránya az aznapi bevetésen (amerikai adatok szerint)

A bombázók találati aránya az aznapi bevetésen

Weisz Manfréd (WM) Acél- és Fémművek Rt. legnagyobb magyarországi hadiipari konszern volt a háború alatt. Tüzérségi lőszergyárának lövedékgyártási kapacitása 1943-ban elérte a napi 8 ezer darabot, de a gyalogsági tölténygyára is a legnagyobb volt az országban.

A WM a harckocsik gyártásában is jelentősnek számított. A 1939M Csaba páncélgépkocsikból 93 darabot gyártott és adott át a haderő számára, de itt készült az 70 darab  1940M Turán közepes harckocsi is, amelyek továbbfejlesztett változatai az 1941M Turán nehézharckocsik is itt voltak gyártás alatt a bombázások megkezdésekor.

A harckocsikkal egy időben ugyancsak itt készült a gyári tervezésű 1940/43M 10,5 cm-es löveggel felszerelt „Zrínyi II” rohamtarack is. A rohamlöveget 1944 tavaszán már sorozatban gyártották és a 7,5 cm-es ágyúval megépített „Zrínyi I” rohamlöveg is a prototípusig jutott, amikor a bombázások megsemmisítették.

A csepeli harckocsigyártás csúcspontjaként megkezdték egy, a kor színvonalán álló nehéz harckocsi prototípusának kialakítását. Az 1944M „Tas” páncéljármű azonban már nem készülhetett el. A gyártelepet ért július 2-ai és 27-ei légicsapások gyakorlatilag lehetetlenné tették a további csepeli páncéljármű gyártást.

A WM a repülőgép motorok gyártásában is első volt az országban. A WM motorgyára állította elő - az olaszoktól vásárolt Re-2000 „Falco” vadászgép licence alapján a MÁVAG-ban gyártott „Héja” repülőgépek lelkét - a WM-14B motorokat és a légcsavarokat. A német-magyar repülőgép-gyártási egyezmény alapján pedig a Messerschmitt-109 vadász- és a Messerschmitt-210 gyorsbombázó, romboló repülőgépek Daimler-Benz DB-650 motorjai is Csepelen készültek.

A Csepel-sziget északi végén elhelyezkedő WM komplexum tőszomszédságában épült Csepeli Szabadkikötőben volt a főváros legnagyobb olajipari komplexuma, amely nem választható le a pusztítás helyszíneiről. Mindezek miatt a táblázatban látható ledobott bomba mennyiség jelentős része az olajiparban is jelentős pusztítást okozott.

Az ún. Petróleum-kikötőben a Magyar Olajművek Rt. elosztó telepét, a Vacuum Oil Company Rt. telepét és a Shell Kőolaj Rt. finomítóját érte újabb bombázás. Ez utóbbira mintegy 200 db gyújtóbomba esett a gyárban keletkezett tüzeket egy óra alatt eloltották, és a támadás után jelentős mennyiségű fel nem robbant gyújtóbombát adtak át a Honvédségnek.

Az amerikai 500 lb INC gyújtóbomba 227 kg tömegének jelentős része erősen gyúlékony képlékeny, nyúlós-ragadós töltetet volt. A 80 kg tömegű keveréket a bomba robbanásakor egy fehér foszforral töltött központi gyújtócső indította. Maga a keverék magnézium pasztával sűrített zselatinizált gasolin volt, amely agresszíven égett és megtapadt a felületeken.

Az 1944. április-szeptember közötti angolszász stratégiai bombázások alatt a légvédelem folyamatosan változott, mind mennyiségben, mind minőségben, illetve nyilván veszteségeik is voltak. Összességében úgy lehet értékelni, hogy folyamatosan emelkedett a légvédelmi lövegek harcértéke, és így az oltalmazás lehetősége is megnőtt.

Mennyiség: 8

Egység: 101. “Puma” vadászosztály

Mennyiség: 50-60

Egység: 8. Jagddivision

Mennyiség: Néhány

Egység: 8. Jagddivision

Mennyiség: Néhány

Egység: 8. Jagddivision

Mennyiség: 30

Egység: 8. Jagddivision

Ezt az együléses vadászgépet már a II. világháború kitörése előtt kifejlesztették, mégis egész 1941 elejéig ismeretlen volt a szövetségesek előtt. Kurt Tank fejlesztése olyannyira felülmúlta minden téren az akkor RAF-ben jellemzően rendszeresített Spitfire V-öt, hogy az RAF vezetése úgy érezhette, a Luftwaffe nem csak létszámfölényben van, de technikailag is győzelemre áll.

Honi vadászvédelem

Honi vadászvédelem veszteségei

‍

Wilde-napló:

„VII. 27. Alig beértem a hivatalba, kezdődött a légi veszély és sorban riasztották a vidéki városokat, végre 930-kor megszólalt Pesten is a 35. riadó, 1130-ig ültünk az iskola pincéjében, nagy bombázás hallatszott. Feljőve az egész város füstben volt, Csepel felé pedig tüzek lángoltak. A zavarórepülés jelzések tartottak tovább, egész 3 óráig. Akkor bemondta a rádió, hogy 700–800 gép támadta Nagy-Budapest déli körzeteit, különösen Csepelt és Budafokot, s eddig 80 halottat jelentenek. 5-kor újra kezdődtek a zavarórepülések, tartottak 7-ig, Ungvár felől jöttek az orosz gépek. Este itt volt Ilonka, délután jött meg rokonlátogatásból Magyaróvárról, és 3 órát késett a vonatjuk, mert többször meg kellett állnia a vonatnak a pályán, a délelőtti nagy támadásról hazarepülő rajok miatt. Látta Csepelt égni s Budaörs felé háznyi tölcséreket a nehézbombáktól, melyek persze a pályatestet keresték. Este 8-tól éjfél utánig újból, folytonosan zavarórepülés, akkor lefeküdtünk.”

Magyar Távirati Iroda jelentése 1944. július 28-án

Légvédelmi riadó alatti magatartás, tennivalók a lakásban és az óvóhelyen:

A riasztási szirénajel elhangzása után a lehető legrövidebb idő alatt az óvóhelyre kell igyekezni. Ezen van a hangsúly. Éjjel tehát gyorsan öltözködjünk. Az óvóhelyre vonulás előtt olyan dolgokkal ne foglalkozzunk, amiket már a riadó előtt végre kellett volna hajtanunk, pl. az óvóhelycsomag tartalmának összekapkodása, vízvétel a kádba, stb; A lakásban vagy egyéb tartózkodási helyiségben a levonulás előtt a következő legszükségesebb tennivalókat kell ellátni. Az ablakok kinyitogatásakor éjjel ügyelni kell az elsötétítési rendszabályokra, ha az ablakredőny elsötétítésre is szolgál, ne felejtsük el lámpaoltás után a redőnyt felhúzni. A szobák ajtóit is célszerű kinyitni, mert a légnyomás hatásával szemben ezáltal a lakásberendezést is nagymértékben mentesíthetjük. A légnyomás ugyanis a levegőnek tovaterjedő sűrűsödése és ritkulása. Tehát minél kevesebb felület van ennek útjában, a lakáson belül, a nyomás különbségek annál könnyebben tudnak káros rombolás nélkül kiegyenlítődni. A nyitott ablak mellől toljuk el a kárpitozott bútort és az általában gyúlékony holmit. Ha többen vagyunk a családban, célszerű előre beosztani ezeket a tennivalókat. Ezeket a feladatokat a fontosság fordított sorrendjében természetesen el lehet, sőt el kell hagyni. Ha elvégzésükre már nincs elegendő idő. Épp oly helytelen dolog akkor levonulni az óvóhelyre, mikor már robbannak a bombák, mint a riasztási jelet megelőzően előre fogyasztani az óvóhely levegőjét.A lakás külső ajtaját különösen a bérházakban, nem célszerű bezárni, úgy, hogy a tűzoltók a lakásba ne tudjanak bejutni. Vagy hagyjuk bent a kulcsot a zárban, vagy adjuk át az őrség parancsnokának megfelelő jelzéssel ellátva, hogy az óvóhelyre való levonulás után kijelölt tűzoltók bármely lakásba könnyen behatolhassanak. Ellenkező esetben szerszámokkal kell az ajtót feltörni, ami a káron kívül időveszteséget is jelent.

Az óvóhelyre torlódások elkerülésével, nyugodtan és áruló lámpafény jele nélkül menjünk le. Házon belüli óvóhely esetében a kézilámpák használatára nincs is szükség, mert az óvóhelyet megközelítő útvonalon beleértve a lépcsőházat is, belső irányfényeknek kell lenniük. Udvari óvóhelyek megközelítésénél is tilos a kézi lámpa használata, hiszen azt még zavaró repüléskor sem szabad használni. Udvari és szabadba nyíló lakóházi óvóhelyekbe való belépésnél a fénykiszűrődés meggátlására nagy gondot, kell fordítani.

A lejárati útvonalon és az előtérben lévő és ki nem küszöbölhető akadályokat meg kell jelölni. Alacsony, bolthajtás vagy csővezeték előtt legalább 40-50 centiméterrel helyezzünk el lelógó rongydarabot, amely fejünkbe ütközve figyelmeztet, hogy akadály következik. Ez a megoldás a gyakorlatban nagyon jól bevált.

Amikor már mindenki az óvóhelyen van, az őrségparancsnok a különböző szolgálatokra a jelenlévőkből kijelöli az alkalmas személyeket. Meggyőződik arról, hogy az összes padlásfeljáratok zárai ki vannak nyitva, vagy legalább is a kulcsok az óvóhelyen vannak-e. Az óvóhelyre levonult idegeneket a ház légoltalmi rendjére feltűnés nélkül kioktatja. Az óvóhely szükséges felszerelési eszközeit a parancsnok ismét ellenőrizze és tétessen mindent a helyére, minden fölösleges mozgás nélkül történjék. Tartózkodjunk egy helyen, csöndesen beszélgessünk. Ha betegünk van, vagy gyengébb idegzetű lakótársunk kellemetlen hangulatot idéz elő, különítsük el őket a köteles tapintatossággal. Az óvóhely ajtóit és vészkijáratait esetleg kis szellőzőnyílásait résre nyitva mindaddig nyitva hagyhatjuk, amíg az első lövések, robbanások hangja nem hallatszik, hogy az óvóhely levegőjét addig is frissítsük. A támadás alatt azonban minden ajtót, ablakot zárjunk be gondosan mert a gázbiztosan lezárt óvóhelyen nagyobb biztonságban vagyunk a légnyomás, a por és füst ellen is. Az ajtókat és az ablakokat csak a támadás hullámszüneteiben nyissuk ki ismét.

Akinek van gázálarca az vigye magával az óvóhelyre, mert az esetleges tűzoltásnál is jó hasznát veheti. Zsebkendő is legyen kéznél, hogy az óvóhelyre esetleg betóduló külső vakolatpor ellen az orrunk és szánk elé tartásával védekezhessünk. A meghűlés ellen a megfelelő öltözködés megválasztásával a láb alá helyezett lábráccsal gyékénnyel stb. védekezhetünk. Ne üljünk felmelegedett állapotban hűvös, nedves falak mellé. A megfázás legtöbbször észrevétlen. A falnak támaszkodni pedig tilos, mert anélkül, hogy egy közeli bomba becsapódás hatására az óvóhely állékonyságában komolyan szenvedne, a fal rezgés rezgésszerű rázkódtatása, vagy esetleg elmozdulása következtében a falnak támaszkodó könnyebben vagy súlyosabban megsérülhet. Agyrázkódás, kartörés stb.Ugyancsak sérülési veszélyt jelent az óvóhelyen vagy annak előterében még esetleg meglévő üvegablak. Nem elég kinyitni az üvegablakot az óvóhelyen, hanem azt azonnal le kell szereltetni és tömör falemezes gázbiztosan záródó faajtóval vagy ablakkal kell kicserélni. További biztonsági intézkedés a parancsnok részéről, hogy ellenőrizze a vízvezetéki 'T-alakú' elzáró' kulcs jelenlétét. Tudjuk, hogy a ház vízvezetéki főelzáró csapját a riadókor nem szabad előre elzárni, mert a tűzoltásnál a vízre nagy szükség lehet. Azt azonban lehetőleg mindenkinek tudnia kell, hogy hol van a főelzáró vízvezetéki csap. A támadás első perceiben kieshetik a villamos világítás ezért kell, hogy kéznél legyen villamos zseblámpa és egy-két gyertya. Ezeket a villanyáram kimaradásakor haladéktalanul meg kell gyújtani, hogy fölösleges és káros mozgolódás, esetleg ok nélküli ijedtség be ne következzék. Petróleumlámpát használni szigorúan tilos. Amíg ugyanis egy gyertya egy ember addig egy petróleumlámpa elégése 12-15 ember oxigénfogyasztásának felel meg.

Az óvóhely levegőjének megromlását meg kell akadályozni. A szükségárnyékszéket tőzeg nélkül nem szabad használni. Ha az óvóhelyen vízöntéses árnyekszék van, akkor is kell lennie az óvóhelyen tőzeges ürszéknek. A tőzeg kötelező beszerzési határideje már régen lejárt.

Az óvóhely levegőjének állapotára tehát minden eszközzel vigyáznunk kell, hogy az esetleg bekövetkező bejárati eltorlaszolódáskor legyen még órákig használható levegőnk. Ez az oka annak, hogy még a bőséges levegőjű óvóhelyen sem szabad dohányozni. A támadás hullámszüneteiben a tűoltóknak körül kell nézniük. Ha az óvóhely melletti udvari vagy utcai részen gyújtóbomba becsapódások észlelhetők, akkor a padlásra, esetleg a lakásokba is esett nagy valószínűséggel esett gyújtóbomba. A padlástér és a lakások gyors áttekintése egyrészt a tűz eredményes leküzdése, másrészt a következő támadási hullám bekövetkezése miatt nagyon fontos.

Az óvóhelyi szerszámkészletnek mindig a legfontosabb vészátjáró közelében kell lennie. Ha több vészátjáró van, az óvóhelyen célszerű több szerszámot az óvóhelyen tartani. Legalább falbontó vasat és csákányt helyezzünk a többi vészátjáró mellé.Ha az óvóhely feletti épületrészek az óvóhely födémére ráomlanak az óvóhelyet nem kell okvetlenül azonnal elhagyni. A vészátjárók kibontását azonban haladéktalanul meg kell kezdeni. Ilyen esetben van jelentősége annak, hogy a szomszédos ház pincéje felől is megkezdjék a vészátjáró túlsó hártyafalának kibontását. Erre vonatkozólag a szomszédok előzetes kölcsönös megállapodása nagyon hasznos.Ha mindezen biztonsági intézkedéseket eleinte némi önfegyelemmel, majd később már a megszokás erejével mintegy önkéntelenül folyamatba tesszük, és végrehajtják, nem fog elmaradni az a jó megnyugtató érzésünk, hogy ami tőlünk tellett, azt megtettük, a többi már nem a mi dolgunk a támadás ideje alatt.